Darvasi László
Karády zárkája zenés monodráma
A Gyulai Várszínház előadása
A 110 évvel ezelőtt született, 30 évvel ezelőtt meghalt Karády Katalint, a titokzatos, az ünnepelt, a rajongott, az áhított dívát ezúttal a Gestapo 525-ös számú cellájában látjuk és halljuk (még énekelni is!). Pedig ez egy „olyan produkció, / sztárprodukció, / világpremier, / egyedi és megismételhetetlen produkció, / melyet senki sem láthat a két szemével”. Miközben mennyire szeretnénk tudni „hogyan kell titokzatosnak lenni, / hogyan kell izgatónak lenni, / rejtélyesnek, bestiának, jégkirálynőnek, szivárványnak… / huhh…!” Hogyan lesz a szenvedéstörténetből megváltástörténet. Darvasi László, korunk egyik legkiválóbb magyar próza- és drámaírója, költői szépségű szövegében Karády Katalin (Bartha Boróka) élete szerepét alakítja szívfájdító módon, hogy visszataláljon „az igazsághoz, / a normális, nappali fényhez, / a szabad levegőhöz, / a szélhez…” A szerző, Darvasi László így vall Karády Katalinról, és a darabról: „Nem az életét írtam meg, hanem a Gestapó börtönében eltöltött hónapokból néhány sötét, fájdalmas napot. Azt, amikor kilátástalan minden. Amikor semmi remény nem látszik, hogy majd állhat újra a szabad ég alatt. Na, ez érdekelt engem, ilyen helyzetben, hogy működik a lélek, a jellem. És hát milyen gyönyörűen játssza az alakot Béres Laci rendezésében Bartha Boróka!” Bartha Boróka színésznő a Karády zárkájában nyújtott alakításáért Őze Lajos-díjat kapott. A Gyulai Várszínház tavalyi ősbemutatója a Kárpát-medencében mindenhol (Marosvásárhelyen, Kézdivásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Aradon, Békéscsabán Dunaújvárosban, Budapesten, Sopronban) nagy sikert aratott a közönség körében.
Szereplők:
Karády Katalin: Bartha Boróka
Zongorista: Horváth Zoltán
Díszlet, jelmez: Márton Erika
Rendező: Béres László
Kritikák:
A címszerepet kapó Bartha Boróka (aki olykor valóban a híres Inkey Tibor-portréfotóhoz hasonlított) élete szerepét alakította a szívbemarkolóan fájdalmas zárkadrámában, hogy a szív, a lélek, az elme visszataláljon „az igazsághoz, / a normális, nappali fényhez, / a szabad levegőhöz, / a szélhez”. Az ambivalens érzések, a kitörni vágyás igénye, egyben a fizikális korlátoltság érzékeltetése, a kapcsolódó dalok olykor simogatóan altban, olykor szinte kiabálóan, de tisztán énekelt sorai megrendítettek, emellett tökéletesen elhitették velem, hogy Karády Katalin mégiscsak nagy művésze volt a XX. századnak.
Fodor György beszámolója a Gyulai Hírlapban – 2019. július 6.
Karády Katalinról monodrámát írni nemcsak azért nagy írói lehetőség, mert bemutatja egy korszak ikonját, divatját, stílusát és gondolatvilágát, hanem mert emléket állít egy világháborús hősnek, egy olyan asszonynak, aki megalázottságában is képest volt emberséges maradni.
Viola Szandra beszámolója a Magyar Nemzetben – 2019. július 8.
Sokak számára megfogalmazott kérdés, sokak számára mindmáig keresett válasz! Vajon ki volt Kanczler Katalin, azaz Karády Katalin? Sanzonénekes, filmszínész, legendás szerepek megformálója, vagy a végzet asszonya, vagy csupán eljátszott illúzió? Mindez külön-külön, vagy mindez egyben. Vajon a titokzatos szerep, a díva maszkja alatt milyen az ember? (…) Az egymást követő nemzedékek sorát foglalkoztató kérdések ezek, amire a Gyulai Várszínház ősbemutatója, a Karády zárkája címmel bemutatott zenés monodrámában elmélyült és eredeti közelítésű választ kínál a színházat szerető barátainak.
Szilágyi András beszámolója a Bárkaonline.hu oldalon – 2019. július 8.
A Gyulai Várszínház igazgatója, Elek Tibor felkérésére monodrámát írt Darvasi László, amelynek szövege alapján Béres László rendezett előadást színésznő felesége, Bartha Boróka számára. Horváth Zoltán zongorajátékával, ez a nyári évad második bemutatója. Márton Erika tervezte a díszletet – praktikusan és sokatmondóan. Mikrofont idéző nehezékek feszítik meg a börtönrácsot jelző huzalokat. (…) Mi a praktikum? Elfér egyetlen személyautóban a komplett produkció.
Balogh Tibor beszámolója a Magyar Teátrum Online oldalon – 2019. július 9.
Karády Katalin, született Kanczler Katalin Mária sokakban csupán egy filmbéli karakterként, egy fotóként, egy kellemes hangszínként vagy még ennyiként sem él. Darvasi László szövege és Béres László rendezése szerencsés találkozásának, valamint Elek Tibor, a Várszínház igazgatója meghívásának köszönhetően méltó hommage született e titkokkal, erotikával és férfiakkal teli élet számára. Remélhetőleg Karády személye és emléke, illetve az előadás tovább él és hat, mint egy lassan hamvadó cigarettavég…
